Több éve már, hogy kerestem az összefüggéseket az életemben és próbáltam megérteni, hogy mit miért csinálok és mire hogyan reagálok. Milyen módszereket választok a problémák kezelésére és miért végződik mindig ugyanúgy. Magamról alkotott képet miért látom ilyen negatívan és miért gondolom azt, hogy kevés vagyok. Miért félek ennyire mindentől és miért vagyok biztonsági „játékos”. Sok könyvet olvastam, rengeteg spirituális eseményen vettem részt, de igazából a pillanatnyi lelkesedésen kívül hosszútávú megoldást nem adtak.

Idén nyáron részt vettem egy református táborban, ahova úgy mentem el, hogy Istent szeretném jobban megismerni és jobban szeretni. Rengeteg nagyszerű emberrel találkoztam, és itt meséltem egy nagyon kedves lelkésznőnek a problémámról. Elmondtam neki, hogy mit gondolok magamról, és hogy egyszerűen nem értem, hogy miért nem tudom helyén kezelni az életemet. Amit fejből kell csinálni, azt szívből tettem, amit szívből, azt fejből, és mivel annyira nem éreztem belül hitelesnek a cselekedeteimet, ezért gyakran álarc volt rajtam, és szerepet játszottam, amiből már nagyon elegem volt, és változtatni AKARTAM!

Itt hallottam először Tamásról. 😊

Rövid beszélgetés után éreztem és tudtam, hogy segíteni fog a vele való közös beszélgetés és nagyon rövid idő alatt eldöntöttem, hogy AKAROM!

Életem legjobb döntése volt és minden várakozást felülmúlt. Rengeteg sírás, nevetés és apró kis csodák mellett a legnagyobb élmény Isten szeretetének a befogadása és átélése volt.

Tamás annyira egyszerűen és magabiztosan vezetett végig, hogy nem féltem semmitől, egyszerűen csak ÉLTEM és boldog voltam, és azóta is megélem azokat a magasságokat, amiket előtte „bűnnek” gondoltam. Leírhatatlan az érzés, hogy mit kaptam és nem is tudom igazán megfogalmazni, de most is hallom Tamást, ahogy mondja: „és, ha tudnád?”. 😊

Megérezni azt, hogy szerethető vagyok, és azt, hogy Isten mennyire szeret, szavakkal valóban nem kifejezhető, ezért csak egy szóval tudom most jellemezni azt, amit most gondolok magamról: KÜLÖNLEGES VAGYOK!

Kedves Tamás! Tiszta szívből, hálásan köszönöm!

Igazi Katalin sportoktató (CROSSFIT, TRX) és edző vagyok. Mindenem a sport megszerettetése és átadása az edzettjeimnek. Amióta az eszemet tudom, sporttal akartam dolgozni, ez a szenvedélyem már gyerekkoromtól elkísér. Többéves munkatapasztalattal a hátam mögött saját edzőtermet nyitottam, jelenleg a karrierem következő állomását tervezem. Célom, hogy bővítsem a palettát a teremben mind szakmai, mind pedig eszköz szinten.

Társasági ember vagyok, szeretek az emberek körül lenni. Ha azonban a helyzet megkívánja, határozott is tudok lenni.

Tamással a sport kapcsán találkoztunk. Ő kezdett hozzám járni edzésekre, de az évek során barátsággá alakult a kapcsolatunk, sőt közös sport és személyiségfejlesztő tábort is szerveztünk.

Személyiségfejlesztés módszere hihetetlen és bámulatos, erre a táborban döbbentem rá, sőt arra is, hogy valami rossz van az életemben. De nem törődtem vele! 🤔

Majd jött egy súlyos betegség az életemben és éreztem, ezt egyedül képtelenség megoldani, bár kemény, harcos, vezető típusú amazon vagyok. 🙂

Az első gondolatom Tamás megkeresése volt, mikor kiderült, hogy áttétes rosszindulatú daganatos beteg vagyok. Tudtam, hogy ez nagy harc lesz és ehhez egy okos vezető kell nekem, aki támogat és mutatja az utat, mert ő már oly sokakat visszavezetett a saját útjukhoz.

A Vele töltött néhány nap teljesen megváltoztatta az addigi gondolkodásomat. Az a sok félelem, amik addig csak a káoszt okozták a fejemben, végre a helyükre kerültek, értelmet nyertek. Kiderült, hogy sokat féltem, nem ünnepeltem és jutalmaztam magamat, csak mentem és ösztönösen éltem, cselekedtem és az anyagi biztonságra koncentráltam egész életemben. NEM jól kezeltem. 😑

Tamás nem a megszokott módon nyúlt vissza a régi dolgokhoz, amik a nehézségeket okozták. Mindezt hatalmas szeretettel és végtelen tisztelettel, alázattal, mint egy profi mentor.

Sikerült megváltoztatnom a magamhoz való viszonyomat és visszatalálni a szeretethez, az önmagam megszeretéséhez. Már nem bántom magam, beleállok helyzetekbe. Cselekszem és tanulok a hibákból. Nem bántom magam, ha hibázok vagy hibáznak mások. Mosolygok és javítom. Keresem a lehetőséget. Ünneplek, ha sikerül, táncolok és énekelek.

NA, EZT ADTA Tamás nekem! „Az életemet, a mindenemet.”

Tamás, végtelenül hálás vagyok Neked. 🌹

Mit adott nekem ez a pár nap Tamással az Őrségben, a siskaszeri jurta táborban? Megkísérlem átadni! 😊

Szeretetet. Szeretetet. Szeretetet. Figyelmet. Elfogadást. Rám hangolva, nekem szólóan. Olyan természetességgel és nyitottsággal, ami azonnali feltétel nélküli bizalmat és megnyugvást adott számomra. Így bátorságot arra, hogy valóban mindenestül beleeresszem magam a közös munkába. Félelmek és fölös agyalások nélkül. Teljes biztonságban éreztem magam. Hiszem, hogy Tamásnak megvan az a képessége, hogy teljes lényével hangolódik arra az emberre, akivel dolgozik. Az Ő segítésére, támogatására, vezetésére van ott száz százalékosan, valóban. Tapinthatóan éreztem az ítélkezéstől mentes szeretetburkot. Ez hihetetlenül felszabadító érzés! Úgy éreztem: bármivel szembe tudok és akarok is nézni, ami segít, hogy (újra) örömben éljek.

Világos és pontos „közös munka” kereteket, vagányul lazán. Végtelen türelmet. 😊 Intenzív és kihívásokkal teli egy ilyen folyamat. Ezt (is) tisztáztuk az elején. Tamás mindent elmondott, amit tudnom kellett ahhoz, hogy a lehető legjobban haladjunk, közös erővel, valódi lépéseket téve. A tiszta menetrenden belül a dolog természete miatt alkalmanként ugyan felettébb rázós, ám mindenestül örömteli volt a közös munka; csodás saját belső élményekben és képekben gazdag és végtelenül szeretetteli! 😊

Őszinteséget. Folyamatos visszajelzést. Sallangok és rózsaszín lufik, „trendi” prompt megváltós ígéretek nélkül. Ez különösen sokat jelent nekem. Tamás őszintén beszélt a várható ordas próbákról. 😊 Kaptam eszközöket, amikhez nyúlhatok, hogy az együtt töltött idő és az Őrség elvonulós bűvkörén kívül a mindennapok során továbbra is az én javamat szolgáló szemszögből, fókusszal, megfogalmazással találjak építő megoldásokat, amik egyensúlyban tartanak, avagy oda – vissza vezetnek, előre és felfele visznek. Közelebb igazi, szeretetreméltó magamhoz, akit a JóIsten mindig a tenyerében tart. 😊

Ott írt füzetem iránytű számomra, folyamatosan használom. Szinte önmagában elég, ha ránézek: alkalmas az ott megéltek, megtapasztaltak, a megszületett segítő belső képeim behívására és aktiválására! 😊

Tamás képzésének része a lehetőség, hogy később is beszéljünk, ha szükségét érzem. Nekem ez extra biztonságot és támaszt jelent.

Szeretnék külön szólni Tamás csapatáról; a segítőkről, akik a háttérből az előkészítést, majd az ottani őrségi élet menedzsmentjét biztosítják a résztvevők számára! Csodálatos élmény, hogy a levelezés, az ellátás, valóban minden ugyanazt a figyelmet és szeretet tükrözi, mint amiről fentebb írtam. Köszönetem Nekik is!

Hálás vagyok érte, hogy számomra (utólag) egyértelmű út vezetett a Tamással közös munkához! Azért végképp, hogy segítő angyalokkal megtámogatva volt merszem és kitartásom rálépni, s mindenféle önszabotázst legyőzve elmenni az Őrségbe és átélni mindezt! Én visszataláltam az örömhöz és a saját erőmhöz. Olyan tudást, megerősítést, bizonyosságot, szív erőt kaptam, ami mindenben segít! S amiről érzem, hogy velem marad, a JóIsten áldásával egyetemben.

A magam részéről jó szívvel ajánlom mindenkinek ezt az utat: bátorság, vágjon bele, bízzon saját magában, Tamás segítségére bizton támaszkodhat!

Géczi Istvánné Makai Katalin vagyok, három lány gyermek édesanyja. Középső gyermekemmel, a 16 éves Dominikával dolgozott együtt Tamás.

Hogyan is kezdődött minden?

Tavaly szilveszterkor kezdett megváltozni Dominika. Egyre kevesebbet jött ki a szobájából. A testvéreivel és a barátnőkkel sem beszélgetett már. Próbáltam kideríteni, hogy mi lehet a háttérben, de nem jutottam előrébb. Egyik nap a fürdőszobában voltam, amikor bejött hozzám, és kettőnkre zárta az ajtót. Segítséget kért. Elmondta, hogy szeretne beszélni valakivel, akit nem ismerünk és ő sem ismer. Pár napra rá fogadta egy gyermekpszichológus. Hetente egyszer járt hozzá. A harmadik alkalommal volt nála, amikor érkezett egy telefonhívás. A doktornő hívott, hogy Dominikát nem engedheti haza, mert öngyilkos szeretne lenni. A telefont lerakva autóba szálltam, és mentem hozzá. A szobában ott ült teljesen összetörve, és csak arra vágytam, hogy magamhoz ölelhessem, de ez az ölelés még váratott magára. Elmondták, hogy be kell feküdnie a … Gyermek és Ifjúsági Pszichiátriára. Nem értettem semmit. Mintha álmodtam volna, és várja az ember, hogy felébredjen. Másnap én vittem le azzal a reménnyel, hogy ott majd biztosan segítenek neki és nekem, hogy meg tudjam érteni, hogy mi történik. Három hét után engedték ki. Hogy segítettek-e neki? Nem. Az ott tartózkodása alatt mélyebbre került, amit gyógyszerekkel próbáltak meg nála kezelni. Valamint megtanulta ott, hogyan kell vagdosnia magát. Száznál is több vágás volt a karjain és a lábain, amikor kiengedték onnan.

Három nap itthon tartózkodás után újra összeomlott. A karjaimban sírt, hogy ő már nem szeretne tovább élni, mert nem hisz abban, hogy ez valaha is jobb lenne. Szerintem arról nem kell írnom, hogy milyen érzések mentek bennem végig. A gyermekem, akit a szívem alatt hordtam, most arról beszélt, hogy engedjem őt meghalni, mert neki az élet csak fájdalommal jár. Ez volt az a pillanat, amikor megkérdeztem Tőle, hogy szeretne-e még boldog lenni, és ha igen, miért nem ad magának egy esélyt. Megkértem, adjon Tamásnak egy esélyt, hiszen veszteni már úgy sem veszthet. Erre ő azt válaszolta, hogy adna neki, de nem hisz benne. Én örömmel elmondtam neki, hogy nem is kell hinni benne, és azt sem kell tudnia, hogy hogyan, csak adja bele magát a közös munkájukba. Igent mondott.

Tamás nagyon kedves volt velünk, mert már a következő hetet szabaddá tette, hogy együtt tudjanak dolgozni. Az a hét félelmekkel telve telt. Féltem, hogy meggondolja magát Domi, de nem így tett. Vasárnap délutánra vártak minket az Őrségben. Megérkezésünkkor olyan nagy szeretettel fogadtak minket. A hely engem egyből elvarázsolt. Az első öt perc után már biztonságot, szeretetet és békességet éreztem.

Hogyan zajlott a közös munkájuk?

Vasárnap este Dominika és Tamás elvonultak az egyik jurtába, hogy beszélgessenek és kiderüljön, hogy tudnak-e együtt dolgozni. Amíg kint vártam őket, a fejemben kavarogtak a gondolatok és néha még a félelem is felütötte a fejét, hogy mi lesz, ha mégsem tud segíteni neki, pedig akkor én már tudtam, hogy mire képes Tamás, mert én előtte már végigcsináltam ezt a beavatkozást. Amíg a gondolataimmal játszottam, közben kinyíltak azok az ajtók és közölték, hogy maradunk. Hétfőn kezdik a közös munkát.

Az első nap délutánjáig voltak bennem kétségek, félelmek, amikor is Tamás hétfőn délután felvázolta, hogy mi van, mi történt, mi vezetett idáig és hogy hogyan tovább. Ő egy nap alatt választ adott a kérdéseimre, amire a doktorok három hét alatt nem voltak képesek. Minden, ami kétkedés volt bennem, elszállt, eltűnt, mintha sosem lett volna.

Anyaként hogyan láttam a közös munkájukat?

Kívülállóként csak az tűnt fel, hogy reggeltől estig ki – és bejárnak a jurtába. Jobban megfigyelve feltűnt, hogy a lányom minden kijövetelkor egyre jobban húzza ki magát, és az arcán kezdenek a mosoly vonalai megjelenni. Anyaként láttam, ahogyan a bebábozódott emberből egy életvidám gyermek lett, aki már használja a szárnyait. Csütörtökön, amikor újra kinyíltak a jurta ajtói, Dominika odafutott hozzám, megölelt, és a fülembe súgva megköszönte, hogy elhoztam ide, és hogy nagyon szeret. Visszakaptam a lányomat, akit már nagyon régen elvesztettem. Elmondta, hogy ő reményt és célokat kapott, amiért élni érdemes.

Két hónap elteltével elmondhatom, hogy Dominika napról-napra jobban van. Nagyon sokat nevet. Nincsen több vágás, nincsen több zárt ajtó.

Van úgy, hogy nem megy tovább. Érzed. Tudod. Eljutottam arra a pontra, hogy elég volt mindenből, mindenkiből. Hogy jutottam el idáig? 46 év alatt. Nem kevés munkám volt benne! Csak rajtam múlott, senki máson. A döntéseimen vagy a döntésképtelenségemen. Kevésnek, kisebbrendűnek tartottam magam másoknál, nulla önbizalommal, önértékelési problémákkal küszködve. Jó kis anyag, most már tudom. Ebben élni? Nem volt egyszerű.

A környezetem észrevette rajtam, hogy nem jó úton járok, segíteni nem tudtak, mert nem hagytam nekik. Bezárkóztam minden és mindenki elől. Mikor már a Jó Isten hangját sem hallottam meg, akkor volt az a pont, hogy eljutottam odáig, muszáj változtatni. Így fordultam segítségért a lelkészemhez, aki mesélt nekem egy lehetőségről, ami először egy elérhetetlen, távoli világnak tűnt a számomra. Most már tudom, hogy nem volt az.

Alíz eljutott Csodaországba. A Csodaország számomra a Viskót jelentette. Wm. Paul Young Viskóját. Az életem részévé vált ez a könyv, mert a nagy szomorúságot én is átéltem. Itt álltam a Viskó közepén Kondorfán.

Nem egyedül. A Jó Istennel és Tamással. Tamás profi. Sok jelzővel illettem, közte volt a hihetetlen Tamás, életmentő Tamás. Az életemet mentette meg. Megmentett saját magamtól, a korlátaimtól. Velem volt végig az utam során. Megjáratta velem a poklot, velem sírt, velem nevetett. Végig velem volt. A jelzők, amikkel illettem nem fejezi ki, meg sem közelíti azt az embert, aki számomra Tamás.

A gyors, hatékony munka következtében napról-napra erősebb, magabiztosabb, szeretet emberré váltam. Könnyednek, lazának, felszabadultnak, értékesnek, szabadnak éreztem magam. Megtanított elfogadni, szeretni magam. Őszintén, tisztán, szeretetteljesen kommunikálok. ÉN!!! Ez mind ÉN vagyok!!!

Köszönöm a családomnak, barátaimnak, lelkészeimnek, hogy velem voltak utam során. Mérhetetlen hálával, szeretettel köszönöm Tamásnak, hogy megismertette velem az igazi ALÍZT!

Most ugye tudod, Tamás, hogy ismét átéltem az egészet! Tudom, hogy vigyorogsz és ismét ott a könny a szemedben, ahogy nekem is. Ezért vagy hihetetlen, életmentő Tamás.  Hála érted!

Köszönöm a múltam, a jelenben élek, bizakodva a jövőben. Így teljes számomra.

Szeretettel: Alíz

Decemberben voltam Tamásnál a téli szünet előtti héten. Kb. 6 éve táborozok Tamásékkal. Attól a részétől féltem, hogy a táborban majd máshogy fog rám tekinteni, de ezt meg is beszéltük, és megegyeztünk, hogy minden ugyanúgy marad. Az első napon, mikor bementem az egyik jurtába, volt bennem egy kicsi izgatottság és félelem. Nem Tamástól féltem, nem is attól, hogy mi fog történni, hanem hogy milyen dolgokat találunk majd.

Az első napunk azzal telt, hogy elmondta, mi fog történni, mi a terv a hétre, mit fogunk keresni, átírni, „megjavítani”. Elmondta azt is, hogy köti a titoktartás, mint minden más ilyen személyt, aki ilyen lelki dolgokban jártas és ez a szakmája. Tehát ettől nem kell félned, hogy valaki megtudja.

Mire számíts, ha mondjuk gyerek vagy? Mivel én gyerekszemmel éltem meg ezt az egészet, ezért így is fogom elmondani. Az első napon megtörtént a megbeszélés, a felmérés. Felmértük azt is, hogy mennyire szeretném beleadni magam ebbe az egészbe (ha nem adtam volna bele magam, nem láttam volna változást). Második nap belecsaptunk a lecsóba. Elkezdtük leírni az életcéljaimat, én itt kb. olyan 30-40 darabot írtam le, ezeket még 2-3-szor kellett leírni minden alkalommal más megfogalmazás alapján, mert az sem mindegy, hogy hogyan írjuk le, és hogy mit kívánunk. Konkrétan ebben az egészben ez a legnehezebb rész, mert ezt nem elég, hogy leírod, minden nap olvasnod kell egy technikával. Második-harmadik nap kezdtünk kicsit lejjebb ásni a tudatalattimban, és keresni kezdtük a dolgok okát és az emlékek eredményét. Nagyon-nagyon sok magas ponton, illetve mély ponton is voltunk, de nem bántam meg egyiket sem. 4 – 5. nap mi már gyakorlatilag végeztünk, de ez változó, itt még sétáltam az idővonalamon, ahol olyan emlékek is feljöttek, amik azelőtt feledésbe merültek.

Én az egész hetet élveztem, persze ez az én szemszögem. Valószínűleg mindenki máshogy fogja megélni. Nagyon sok tanácsot kaptam, illetve technikákat a kezembe, amiket bármikor előhívhatok. Nagyon jó az egyik ilyen példa, nekem az egyik nap volt egy élmény, ami eléggé megrázott (ebbe nem mennék bele). Este feküdtem az ágyban, és elkapott a sírógörcs, nem tudtam leállni, majd beugrott egy technika, amit ő tanított. Felültem az ágyban, kihúztam magam, majd megnyugtattam magam azzal, hogy minden rendben. És megnyugodtam, 1 percbe sem tellett. Én azt javaslom, hogy egyrészt, ha elmész, akkor rendbe kerül az életed, DE nem csak Tamás kell hozzá, ehhez te is kellesz, ő is és te is 50-50 százalékban, tehát add bele magad, olvasd a céljaidat, használd a technikákat és minden meg fog változni, amit kívánsz.

Az egész ott kezdődött, mikor az életem egy olyan mérföldkőhöz, akadályhoz érkezett, amit nem tudtam leküzdeni. Olyan probléma állt előttem, amit nemhogy megoldani, de még értelmezni sem nagyon tudtam. A teljes tanácstalanság, reménytelenség és félelem érzése uralkodott el rajtam, lelkem legmélyéig. Elkezdtem senkiben sem bízni, senkinek sem hinni. De főleg önmagamnak nem. Egészen annyira, hogy még a korábbi énemet is kétségbe vontam. Mintha egy csettintéssel eltöröltek volna. Olyan volt, mintha egy sötét, hideg szobában ülnék egyedül. Csak a törött zsalukon, szakadt függönyön keresztül szűrődne be némi fény. Az is csak azért, hogy olykor megvilágítsa kopár világomat. Újra és újra emlékeztessen, csak ennyi vagyok.

Éreztem a bennem terjedő ürességet. Teljesen tanácstalan voltam. Csak azt tudtam, hogy valamit tennem kell. Ezt meg kell oldanom. Úgy hiszem, hogy az életet előrefele éljük meg, de visszafele értjük meg. Viszont egymagamnak nem sikerülhetett. Segítség kellett. Méghozzá komoly, őszinte, tartós segítség. Ekkor hallottam először a Stratégiai Személyiségfejlesztésről. Az Őrállók csapatát és Tamást, már korábban is ismertem. Ő beszélt először erről. Félelmeim ellenére változtatni akartam.

Sokat kérdeztem és mindenre választ is kaptam. Hiteles, megbízható válaszokat. A hallottak, és Tamás határozottsága meggyőzött. Így hát egyszer csak belevágtam. Eldöntöttem, hogy szembenézek önmagammal. Elkezdtük a programot. Az az időszak, egy hihetetlenül izgalmas, intenzív időutazás volt, lelkem galaxisában. Olykor kemény, fárasztó, máskor boldog és felemelő. Mert nem csak a rosszat kell felismernünk önmagunkban, hanem azt a sok jót is. Márpedig abból is van bőven… Ez az érzés olyan, mint amikor a Főnix elhamvad, majd újjászületik a lángokból. Tamás végig mellettem volt, mindenben segített, számíthattam rá. Ő folyton készen állt arra, hogy elinduljon ez az utazás.

Tamás nem árul zsákbamacskát. Mindez nem trükk, vagy varázslat. Ilyet máshol nem talál senki. Gyors és eszméletlenül hatékony. Azt nem ígérte, hogy könnyű lesz. Csak annyit, hogy igaz! Megoldást, tartós megoldást, egy életre! Ehhez elengedhetetlen, hogy teljesen őszinték legyünk önmagunkhoz. Bátrak, hogy belenézzünk lelkünk tükrébe és nem kevés hit, hogy végigcsináljuk. Mert nincs hasztalan kérdés, sem rossz válasz. Nincs kudarc, csak megoldás. Mint ahogy nincs megérkezés, elindulás nélkül sem. Nos, az én történetem nem ért véget. Sőt még csak most kezdődik!

Bárki, aki az élete során hasonló állomáshoz érkezik és döntenie kell, válasszon jól. Mert ez csakis a legjobb lehetőség! Válaszd az életet!

Már több mint másfél évtizede hátráltattam magam. A gyenge önértékelés, a döntésképtelenség nehéz helyzetekben és az ebből fakadó cselekvési nehézségek mind-mind nehezítették az életemet. Sok önismereti képzésen, tanfolyamon vettem részt , jártam pszichológushoz, különböző csoportokba, egyéni kezelésekre, a családállítástól az előző életes utaztatáson át a hipnoterápiáig sokmindent kipróbáltam, ami az utam során szembe jött. Arra jók voltak, hogy ráláttam egy csomó sérülésemre, felismertem az okokat, de nem hozták meg a várva várt áttörést.

Ezután mentem el Tomihoz. Hallottam a ” Stratégiai Személyiségfejlesztés”  módszerről, követem Tony Robbins munkásságát, olvastam a magyarul megjelent könyveit, így nagyon megörültem amikor megtudtam, hogy Tomi ezzel dolgozik, Õ lett a magyar Tony Robbins.

A Vele töltött néhány nap teljesen megváltoztatta az addigi gondolkodásomat. Az a sok információ amelyek a sok keresgélés után is csak a káoszt okozták a fejemben, végre a helyükre kerültek, értelmet nyertek, rendezetté váltak. Kiderült, hogy sokat rosszul értelmeztem, nem jól kezeltem.

Tomi professzionális módon vezetett végig a folyamaton, nem hagyta, hogy az elmém a megszokott módon reagáljon, visszanyúljak a régi önkorlátozó mintákhoz amik a nehézségeket okozták. Mindezt nagy szeretettel és végtelen tisztelettel úgy csinálta, hogy még nekem is sikerült megváltoztatnom a magamhoz való viszonyomat és visszatalálni Istenhez. Mára már nem bántom magam, beleállok helyzetekbe amiket korábban kerültem, cselekszem és tanulok a hibákból. Hiszem, hogy minden a javamat szolgálja, hiszen, “ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”. (Róm.8.31.)

Köszönöm Tomi, végtelenül hálás vagyok Neked.

Feleségként, édesanyaként, nőként és lelkészként is sokszor éreztem már magam kevésnek, jelentéktelennek és selejtnek. Azt hittem attól vagyok értékes, amit teszek, ezért folyamatosan bizonyítani akartam, és a visszajelzésektől függtem. A nehézségek ellen úgy védekeztem, hogy belekeményedtem az életbe. Nem sírtam, fogcsikorgatva küzdöttem. Mindent megoldottam egyedül, mert segítséget kérni kiszolgáltatottá tesz. 

Próbáltam a gyermekkori rögzült gondolatok ellen küzdeni, sok könyvet elolvastam, szakemberekkel is beszélgettem. Tartós sikert és áttörést semmi nem hozott. Nem is gondoltam, hogy ez lehet másként. Aztán hallottam egy lehetőségről, és adtam neki egy esélyt: elmentem pár napra az Őrségbe „Stratégiai Személyiségfejlesztésre”. Életem legjobb döntése volt! Ennél többet nem tehettem volna önmagamért, kevesebbnek meg nincs értelme. A vezetője igazi profi! És minden elsőosztályú az elejétől a végéig. Nincs fölösleges analizálás, unalmas gyakorlatok, ciki dolgokban vájkálás. Sok beszélgetés van, sok sírás és nevetés. 

Azóta tele vagyok szeretettel, elégedett és boldog vagyok. Megértettem az életemet. Múltam minden fájdalmát és nehézségét hálával szemlélem. Tudom már, hogy értékes vagyok, magabiztos lettem. Merek sírni, mert már nem kell keménynek lennem. „Csípőből” jön a kedvesség a rohanós reggeleken is, és nincsenek problémáim, csak kihívásaim, melyekből mindig győztesként kerülök ki. Megbecsülöm magamat és másokat. Így már hitelesen tudom nevelni a gyermekeinket. A házasságom 18 év után jobb, mint valaha volt! Minden kitűzött célt elérek, mert megvannak az erőforrásaim. Tamás, hálásan köszönöm! 

Ha erre a weboldalra kerültél, tényleg jó helyen jársz. ☺

Nagyon hálás vagyok Istennek azért, amiért ide vezetett. A stratégiai személyiségfejlesztés valóban gyors és hatékony, a „rettegett, szürke” mindennapokban is működnek az ott átéltek, tanultak.  ☺

Az Őrségben eltöltött kb. másfél hét alatt olyan rendelkezésemre álló erőforrásokra derítettünk fényt, amelyeket az életem bármely területén, bármikor használhatok segítségként céljaim megvalósításában, személyes kapcsolataimban.  Sikerült letennem múltbeli terheimet.

Lehetőség nyílt sok-sok időt magammal töltenem egyedül is és egy hiteles, szeretetteljes, élő hitű, profi szaktudással rendelkező szakember társaságában. Tamás végigvezetett a Stratégiai Személyiségfejlesztés állomásain, feladatain és segített az ez idő alatt átélt érzelmi hullámvasúton túljutni. 

Sokmindent tanultam, tapasztaltam az ott eltöltött idő alatt. Talán a legfontosabb: nem a körülményeim vagy múltbeli történések határoznak meg, hanem én tudok változtatni, hiszen rengeteg erőforrásom van! 

Mindenkinek megvan a saját története, saját terhei, vélt vagy valós sérülései. És mindegyiken van lehetőség változtatni, ha tényleg akarod és beleállsz a feladatba. A Stratégiai Személyiségfejlesztés ebben segítségedre lehet, én sok-sok „magot” kaptam és hozzá „eszközöket”, hogy ezeket gyönyörű  fává növeljem az életem során. 

Hálás vagyok, hogy ott lehettem és az ott tanultakat, tapasztaltakat alkalmazhatom minden nap. Felszabadító érzés úgy élni, hogy látom a fától az erdőt, észreveszem minden nap az AJÁNDÉKOT. ☺

 „Még emlékszem az érzésre, milyen volt minden egyes dolgozat, minden egyes megmérettetés előtt izgulni. Arra, hogyan kapott el a szédülés, remegés, gyomorgörcs. Emlékszem a fojtogató érzésre is, ami minden egyes alkalommal meglátogatott, akár hányszor az egyetemi felvételimre gondoltam. 

De ez már mind elmúlt, és Tamás módszerének köszönhetően soha többet nem kellett átélnem! Nemcsak hogy felvettek az egyetemre, hanem úgy csináltam végig, hogy egyetlen alkalommal nem volt vizsgadrukkom, soha, az az óta eltelt 9 év alatt. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna. Viszlát, rosszullétek! Minden ezzel kapcsolatos negatív érzéstől megszabadultam, és ennek komoly hatása van a jelenlegi életemre is. 

Ugyanis a vizsgadrukk érzése nem marad meg csupán az iskolai keretek között. Érvényes beszédekre, fellépésekre, nyilvános megjelenésekre, állásinterjúkra, prezentációkra. Ma, dolgozó nőként, ezek a tevékenységek egyáltalán nem jelentenek problémát. Sőt! A legnagyobb természetességgel és magabiztossággal végzem őket, és ez hihetetlen könnyedséget jelent, erőt ad. 

Nem csak nagy segítséget, de nagy ajándékot is kaptam Tamástól. Kedvességgel, megértéssel és professzionalizmussal viseltetett irányomban, és tudom, ha bármi másban segítségre lenne szükségem, bizalommal fordulhatok hozzá a jövőben is! Nem lehetek elég hálás neki ezért. 

Szívből köszönöm!”

Szeretettel ajánlom figyelmedbe Tamás magával sodró előadásait, melyekből a személyiségfejlesztő szakember elkötelezettsége és tudása sugárzik. A mindenkori ember kihívásaira, ugyanakkor korunk égető kérdéseire reagál az általa érintett témákban. Nem fél szembenézni a valósággal, és mindig a probléma gyökerét keresi, hogy rávilágítva a lényegre, elindíthasson a megoldás felé vezető úton. Éleslátó, hogy Neked is megmutassa, ami a felszín alatt van. Szókimondó, hogy ráébresszen, hol vagy, hol tartasz most, és felrázzon a tétlen szemlélődő pozíciójából, ha még nem vetted kezedbe mindennapjaid irányítását. Elgondolkodtat és biztat, hogy ha nem jó irányba haladsz, merj visszafordulni. Teszi mindezt olyan tisztelettel, segítőkész szeretettel és megértéssel, ami manapság kimondottan hiánycikk körülöttünk (s bennünk 😊).

Tamást egy hiteles, ragyogó egyéniségnek ismertem meg, aki nem csak szólja, hanem cselekszi is azt, amiről beszél. Nemhiába, hiszen „Istennel jár és lakozik”. 😊

Szóval, ha elakadtál kérdéseid, nehézségeid sűrűjében, ha szeretnél a rögzült rossz sémákból kitörni és új utat járni, vagy éppenséggel még csak most indulsz el az önismeret útján, akkor Neked is ott a helyed Tamás hallgatóságának soraiban!

Tamás előadása azért jó, mert nagyon sokat segít, és mindenkinek csak ajánlani tudom. Nekem is sokat segített, hogy mindig, ahányszor elesünk, annyiszor föl kell, hogy álljunk. Segített abban is, hogy a kisgyerekeket hogy lehet jól nevelni, hogy kütyük nélkül is lehet gyerekekkel foglalkozni, mert mióta Tamást ismerem, azóta sikerült a gyerekeknek a telefont, YouTube-ot stb. letenni és ezek helyett minőségi időt tölteni a családdal és a gyerekekkel is.

Mindenkinek ajánlom, kisgyerekeseknek, felnőtteknek és kamaszoknak is. Meg a katonai tábort is, mert a 7 éves fiam nagyon sokat változott ott. És jövőre is szívesen elmegy. Nagyon sokat köszönhetek Tamásnak, azóta lelkileg teljesen kicserélődtem és tudok mosolyogni!